Kritika: Párbszéd két bejegyzés között.

 - Olvasom a blogodat, amit írsz, - mondta Márta, miközben felszeletelte a csirkemájat és akkurátusan beledolgozta a zsömlébe, - és az van bennem, hogy ott voltam, láttam, végighallgattalak esténként, és... hogy is mondjam, nagyon le vannak kerekítve ezek a történetek eddig.

- Nem akartam túl sok időt fecsérelni a hajókra, főleg a francia nem érdemli meg. - bekaptam egy darab hagymát és utánaküldtem egy darab sült májat.

- Úgy értem, hogy nagyon korrekt vagy,  és nem akarsz senkire se mutogatni, se bemószerolni senkit... hogy is mondjam... mert szellemes a stílus, imádom olvasni, de nincs benne az a dráma, hogy tényleg sírógörccsel hívsz fel hajnali egykor, mert nem jött a busz és fogalmad sincs, hogy mit tegyél, hogy tényleg minden este sírtál a hajón, mert nem tudtad, hogy már megint miért gonoszak veled.

- Nem is tudom. - kint már sötét volt. A kutyák az ólban lapítottak, a hőmérséklet lassan de biztosan csúszott fagypont alá. Menő lenne, ha havazna éjjel. - Ez egy szórakoztató blog, arról, hogy jönnek nehézségek, néha megoldhatatlannak tűnők, néha egészen kemények, van, hogy teljesen szürreális szituációkba keveredek, aztán felszívom magam, megoldom, és ez általában baromi vicces. Bónusz, hogy semmit sem én találok ki, ezek mind megtörténtek velem. - levágok egy szeletet a zsömléből is - Nem akarom elvinni azzal, hogy addig pucoltatták velem a krumplit, hogy még a vízhólyagjaim is bevéreztek, aztán a sebes kezemmel mehettem mosogatni a retkesen forró vízbe. A fájdalompornóval már Dunát lehet rekeszteni.

- Igen, csak így lehet, hogy kimarad, hogy milyen masszív érzelmi hullámvasúton voltál. Hogy az ilyen sztorik mindig masszív érzelmi hullámvasutak. Egész éjjel ébren vagy, mert felváltva szorongsz és sírsz, ehhez képest aztán jön az eufórikus boldogság, amikor írnak, hogy mehetsz Samsø-re. Te meg, ha levesszük róla a szellemes megfogalmazást, az egészet tételesen felsorolod, mint egy buddhista szerzetes, teljesen neutrálisan, értékítélet nélkül, hogy ez volt, meg ez, meg ez, nem mondod egyikről sem, hogy az rossz volt, vagy jó, ezt az olvasóra bízod. Ami egyébként egy rokonszenves megoldás, épp csak nem biztos, hogy közvetíti azt a masszív érzelmi hullámzást, amit ez az időszak adott neked. És ugyanez vonatkozik a házadra is. Valakinek, aki egy pesti bérházban lakik, azt mondod, hogy "és akkor elérte az egészséges putri színvonalát", az csak egy szellemes kifejezés, mert nincs kézzel fogható tapasztalata arról, hogy milyen az egészséges meg az egészségtelen putri. Ha nekem kéne írnom róla, valószínűleg tételesen végigvenném, hogy le volt tarolva az udvar. Hogy teljesen kopár és reménytelenül gazos volt a kert. Hogy ezzel együtt is, az egész kitett, és a szomszédok felváltva leskelődtek, néha egészen nyíltan be a házba. Hogy a vizes fal azt jelentette, hogy több volt benne a víz mint az építőanyag. A szomszéd utcába jártál fürdeni az Évihez, és a Bettikéhez mosni, amikor túl hideg lett ahhoz, hogy a kerti csapnál mosakodj. Hogy tényleg a betonra dobtál le egy matracot, és oda költöztél be.

- Hát nézd, én nem akartam panaszkodni. Szarul venné ki magát a történet, ha elkezdenék panaszkodni. Mármint, ami a narratívát illeti. - Tologatjuk a hagymákat, ez egy bonyolult koreográfia: mindketten arra gyúrunk, hogy a hagyma, a zsömle és a máj egyszerre fogyjon el. - Ezt én, mint narrátor, nem tehetem meg. Te, mint legjobb barátnő, te megteheted, hogy elmondod, hogy ez sokkal keményebb volt, mint ahogy most beállítom. Benne van az is, hogy ha elkezdem ecsetelni, hogy mennyire szenvedek, akkor ez a történet semmiben sem fog külömbözni azoktól a női blogoktól, ahol érzékletesen elmondjuk, mennyire szar. Elegem van a szarból. Arról akarok beszélni, hogyan szívtam fel magam sónen szuperhősre és oldottam meg ezeket a szitukat.

- Igazából ez sincs benne. A sónen szuperhős.

- Akkor ez valóban mellément.

- Jó, lehet, hogy benne van. Lehet, hogy ez mind benne van, csak én úgy olvasom kívülről a blogot, hogy közben az eseményekben benne voltam félig-meddig.

- Meglátjuk. Még sok minden hátra van. Először időben utol akarom érni magam addig, hogy "és akkor elkezdtem ezt a blogot". Ott úgyis lassítani fogok a ritmuson.