Szezon: Kecske.

Amikor május végén, cirka két hónap hajózás után hazaérkeztem, egy dolgot találtam furcsának a házban. Illetve, a kertben. A két kecskémet, akiket még februárban eladtam. Mosoly, Gizi és azóta ellődött összesen három gidájuk békésen falatozott a rózsabokraimból.

Tudtam én, hogy még ott vannak, csak nem sejtettem, hogy tényleg. Gizi kezdésnek megfejelte Tücsök kutyámat, csak hogy mindenki tudja, hányadán is állunk, Mosoly utánamjött a konyhába amikor szellőztetni akartam (instant lábon kihordott infarktus, MIAFASZT KERES A KECSKE A KONYHÁBAN?!), a névtelen gidák a félig ledőlt disznóól tetején verekedtek. A szembeszomszéd a túl hangos kecskemekegésre hivatkozva rendőrrel fenyegetőzött (te most nevetsz, ő komolyan gondolta. Azóta is gyűlöl. Nem csak ezért, de erről később).

Mivel csak néhány napot töltöttem otthon, mielőtt megyek Dániába epret szedni, nem tudtam és valahol nem is akartam a kecskékkel foglalkozni. Elég volt nekem a mosás és a felszerelés összeállítása. Akartam dolgokat is csinálni, de ma már tudom, hogy két meló között az ember ideális esetben pihen. Akkor még nem tudtam. Csak az járt a fejemben, hogy minek vettem én kecskéket?

Ó, kedves vidéki romantikába szerelmes olvasóm. Te is nagyon jól tudod, hogy milyen egészséges a frissen fejt kecsketej. Felkelsz reggel, kimész a kertbe, abba a bizonyos meghitt ám kicsit kócos kertbe, mezítláb. Kiengeded az ólból a kis fehér kecskét, előbb fejés, aztán az etetés, mindenki tudja a dolgát. Nem túl sok a tej, nem is kevés, pont amennyi elfogy aznap.

Én is így képzeltem el. A kecsketej egészséges, könnyebb emészteni, frissen nincsen kecskeíze, maga az állat viszonylag igénytelen, nem nagyon lehet elrontani. Kezdőknek ideális választás.

Egy állományt számoltak fel a faluban, amikor hirtelen elhatározásból vettem egy kecskét. Aztán, remek ráérzéssel visszaszaladtam még egyért, mert a kecske utál egyedül lenni. Mivel Évi benne volt, rövid tanakodás után úgy ítéltük meg, hogy neki vannak óljai és kerítése, tehát a kecskék ott fognak lakni. Ez a döntés később majdnem a barátságunk végét jelentette.

De vissza a kecskékre. Mosoly, aki még kategóriájában is egy rendkívül előnytelen külsővel megáldott teremtés volt, fejősen ám napok óta fejetlenül (nem úgy!) került hozzánk. Szóval ott álltunk, Évi, a festőművész és én, a bábos-díszletes, hogy akkor ebből most a tejet valahogy ki kéne varázsolni. Kergettük egy kicsit az udvaron, de őszinte leszek, én például jobban féltem tőle, mint ő tőlem. Gizi, a másik kecske kipányvázva nézte, hogy mi a rossebet csinálunk. Szerintem röhögött rajtunk. Mosoly reszketve bújt meg a sarokban. Én, csak hogy Évit megnyugtassam, elmondtam, hogy a kecske stressz hatására c-vitamint kezd termelni, szóval mi most valójában az egészségéért is teszünk. Megfogtuk a kecskét. Megragadtam a tőgyét. Mosoly biztos volt benne, hogy meg fogjuk gyilkolni, ezért drámai mekegéssel a földre vetette magát. Én közben fogtam a tőgyét, de abból nem akart jönni a tej. Ez nem megy, bazmeg. Nézzünk róla youtube-tutorialt. Nem, ha már megfogtuk, el ne engedjük, sose kapjuk el újra. Nagy nehezen megfejtem (közben Évi tartotta a kecskét, felváltva nevetett és káromkodott), kijött egy liter. Amikor készen voltunk, Mosoly egy elegáns mozdulattal felrúgta az egészet a picsába. Kézenfekvő lett volna a kecskepörkölt, azt hiszem, azért nem vetettük fel, mert tudtuk, hogy a hónap legvégéig foglalt a böllér. Szóval ez volt az első fejés. És tudtuk, hogy esre hétkor jön a második.

Talán ez a legnehezebb az egészben. Hogy minden. Egyes. Kibaszott. Nap. Ugyanúgy. Ugyanakkor. Kétszer.

Mondanám, hogy aztán belejöttünk, de csak félig lenne igaz. Mosoly szépen lassan megtanulta, hogy fejés van és kész, akárhogy hisztizik, mi vagyunk az erősebbek. Két hét után már a lefogásához se kellett két ember, elég volt az az egy, aki feji. Rájöttünk a fejés trükkjeire, tíz perc alatt megvolt az a fél liter, amit fixen leadott reggel meg este. De az, hogy reggel is. Meg este is. Minden kibaszott napon ugyanúgy. Na, erre a rendszerességre akkor még nem voltam felkészülve.

Nem bántam, hogy mennek. Akárhova mennek, jobb helyen lesznek. Majd, ha nem járok ki hónapokra pénzt csinálni. Ha otthon leszek. Ha már nem utazgatok. Na, majd akkor. Akkor lesz két aranyos kis bárányom, akiknek a gyapjából szépen elfonogatok két bekezdés között. Talán kecském is lesz még. Majd, de az egy teljesen új kaland lesz.

Egyelőre ott tartottam, hogy egy rövid otthoni kitérő után megyek Dániába eprezni.